Recsica (Рэчыца, oroszul Речица) város Fehéroroszország délkeleti részén, a Homeli terület Recsicai járásának székhelye. 2005-ben becsült népessége 65 ezer fő volt, ezzel a Homeli terület 5. legnépesebb városa. A Dnyeper jobb partján fekszik, Homeltől 50 km-re nyugatra, a Recsica-patak torkolatánál.
Első írásos említése 1213-ból származik, neve a szláv folyó (reka) szóból származik. Ekkoriban a Csernyigovi fejedelemséghez tartozott. A 14. században a Litván Nagyfejedelemséghez csatolták. A litvánok (Orsához, Mahiljovhoz, Sklovhoz hasonlóan keleti határaik védelmére erődöt emeltek a Dnyeper magas jobb partján. Az idők során három erődvonalat építettek ki. Az erőd védelmében alakult ki a kereskedőváros, melynek a 17. században piactere és dominikánus kolostora is volt (nem maradt fenn, helyén ma a városi park található). 1793-ban csatolták Oroszországhoz, 1796-ban kapott városi jogokat. A 19. században alakult ki a város új, mesterségesen kialakított alaprajza, a jelentőségét vesztett erődöt lebontották. 1920 májusában a kelet felé előrenyomuló lengyelek elfoglalták, de hamarosan újra a Vörös Hadsereg kezére került, 1926-ban csatolták a BSZSZK-hoz. A német megszállás 1941. augusztus 22. – 1943. november 18. között tartott. 1964-ben a város környékén tárták fel a Belorusz SZSZK első kőolajlelőhelyeit, melyeken ma is folyik a kitermelés.
